☆ nyappyságok ☆

Az előző bejegyzésem inkább a koncertről volt beszámoló, úgyhogy most írok egyet arról, amik előtte/azóta szóval mostanában történtek. :3
Bár az is igaz, hogy az elmúlt hetekben csak az AnCafe körül forogtak a mindennapjaim. ^^
Ahogy írtam, előző héten kezdődött igazán a pörgés, amikor nekiálltam az ajándékoknak.
Valahogy minden közrejátszott abban, hogy minden sikerüljön, amit kiterveltem. ^^ Nyappyt szerettem volna varrni ugye, szóval végig is jártam minden méteráruboltot, hogy anyagot találjak hozzá. Sehol nem találtam megfelelőt, szóval félig feladva elindultam a TESCOba, és véletlenül rossz helyen szálltam le a villamosról és épp egy rövidáru bolt felé vezetett az út, ahol tökéletes anyagot találtam. : 3
Bár szeretek varrni, ilyesmit még sosem készítettem, szóval nagyon féltem, milyen lesz. >< Lehetett volna jobb is, de azért nem lett rossz. ^^
Itt a hogy készül a nyappy folyamat. X3 (bocsánat, némelyik képet lusta voltam elforgatni X3)

Aztán ugyan ilyen szerencsém volt a dobozzal is, elképzeltem, hogy fehér kreppapírt szeretnék, és nem is volt másmilyen a boltban, csak az. : 3 Plusz a pénztár mellé még kis magyar zászlókat is kiraktak épp akkor, és nekem pont az kellett. Hihetetlen. XD
Egy egész tubus ragasztót elhasználtam...nem örültek a szobatársaim. ^o^"
Végül ilyen lett. : 3

És itt egy kép, amikor már megtelt ajándékokkal. Bár azt hiszem ez után még került bele pár dolog, de azért mégis. : 3

A koncert napján egyébként nagyon jól éreztem magam, amellett, hogy persze többnyire csak az AnCafera gondoltam, nagyon jó volt kicsit együtt lenni a többiekkel. : 3 Chinot már olyan régen láttam és annyira hiányzott, hiszen Németországban volt, és csak nemrég ért haza. Jó volt, hogy Lanus is kijött kicsit, mert mostanában nagyon keveset tudunk beszélni. : < Aztán örültem annak is, hogy Kaorin is kinézett egy pár órára, meg hogy Miét és Shizut is láttam végre.
És persze nagyon jó volt két napig Gaarával. :3 És annyira kis szerencsétlenek vagyunk! XD
Ha még önmagában nem lenne elég feltűnő, hogy egy hatalmas dobozzal vonulunk keresztül Pesten, a villamoson még az ajándékzacskót is elejtettük, ami leesett egészen a lépcső legaljára, kb kiesett a villamosból is. XD
Aztán másnap...egész nap csak szenvedtünk, folyton leejtettünk mindent...XD
Még tényleg soha nem voltam ennyire életképtelen, mint a koncert utáni nap. Fájt mindenem és legszívesebben csak feküdtem volna, hogy az előző nap emlékei eszembe jussanak. TwT És szörnyű igénytelen fejem is volt, pfuj. XD Szegény kis pizzafutár biztos meg is ijedt tőlünk, és még le is szidott, hogy a közértes néninek fizessünk inkább apróval. ˘-˘

Aztán hazafelé sem voltam szerencsésebb, először is majdnem lekéstem a vonatot, mert az információs azt mondta, figyeljem a táblát, honnan indul, hát figyeltem, de nem írták ki. ._. Indulás előtt pár perccel lett csak kirakva, és összevissza rohangáltam hogy megtaláljam a vágányt. >< Aztááán.... .__." Épp beértünk Kecskemétre, már boldognak készülődtem a leszálláshoz, meg is állt a vonat, egy lány kinyitotta az ajtót, és nem az állomás volt ott, hanem nagy gaz, meg árok. ._. Kiderült, hogy valami baleset történt a síneken, szóval most 2 (KÉT!!) órát állni fog a vonat...olyan volt, mint valami túlélő film, fogta magát egy csapat utas (velem együtt) és leugráltunk két méter magasból az árokba, és a kihalt sötét pusztában, a semmi közepén elindultunk valamerre...fogalmunk sem volt hol vagyunk, aztán egy adag séta után találtunk egy embert, aki megmondta, szóval tudtam telefonálni Apunak, hogy jöjjön értem. X3
Szóval nagyon kalandos volt a hazaút. XD

Szerencsére másnap nem kellett iskolába mennem, szóval pihentem, blogoltam, emlékeztem. T.T
Az elmúlt napokban rettenetesen éreztem magam...200 napig csak vártam őket, készültem, izgultam és bár csodálatos volt minden, de tudatosult bennem, hogy vége, ennyi, elmentek, ki tudja mikor látom őket újra. Annyira nagyon elkezdtek hiányozni. TwT Olyan ürességet és szomorúságot éreztem...egy kicsit még mindig tart, és nagyon de nagyon hiányoznak, de azért már jobb valamivel. :3
Ráadásul kiderült, hogy az egyik Cafekko, akit ismerek a csoportból, és koncert előtt beszéltünk, Szeged mellett lakik, szóval hétfőn találkoztunk is, és kb 3 órát végig beszélgettünk. Nagyon jól esett, így nem érezem magam olyan egyedül. ^^

Ráadásul most itthon vagyok...jövőhéten és a következő héten tele leszek vizsgákkal, 8-9 tantárgy és van amiből még szinte semmit nem tudok, szóval hazajöttem inkább, mert a koleszban képtelenség még élni is, nemhogy tanulni...csütörtökön visszamegyek Szegedre, de csak napközben, órákra, aztán legközelebb csak egy hét múlva kedden leszek ott megint, szóval most nagyon örülök. *-*
Igaz, hogy tanulni kell, de nem bánom, nem olyan rettenetesen nehéz, és még a legtöbb érdekes is, a lényeg hogy itthon alhatok egy teljes hétig. *-*

Most lassan megyek is aludni, holnap egész nap tanulnom kell majd! ><