☆ nyappyságok ☆

Az előző bejegyzésem inkább a koncertről volt beszámoló, úgyhogy most írok egyet arról, amik előtte/azóta szóval mostanában történtek. :3
Bár az is igaz, hogy az elmúlt hetekben csak az AnCafe körül forogtak a mindennapjaim. ^^
Ahogy írtam, előző héten kezdődött igazán a pörgés, amikor nekiálltam az ajándékoknak.
Valahogy minden közrejátszott abban, hogy minden sikerüljön, amit kiterveltem. ^^ Nyappyt szerettem volna varrni ugye, szóval végig is jártam minden méteráruboltot, hogy anyagot találjak hozzá. Sehol nem találtam megfelelőt, szóval félig feladva elindultam a TESCOba, és véletlenül rossz helyen szálltam le a villamosról és épp egy rövidáru bolt felé vezetett az út, ahol tökéletes anyagot találtam. : 3
Bár szeretek varrni, ilyesmit még sosem készítettem, szóval nagyon féltem, milyen lesz. >< Lehetett volna jobb is, de azért nem lett rossz. ^^
Itt a hogy készül a nyappy folyamat. X3 (bocsánat, némelyik képet lusta voltam elforgatni X3)

Aztán ugyan ilyen szerencsém volt a dobozzal is, elképzeltem, hogy fehér kreppapírt szeretnék, és nem is volt másmilyen a boltban, csak az. : 3 Plusz a pénztár mellé még kis magyar zászlókat is kiraktak épp akkor, és nekem pont az kellett. Hihetetlen. XD
Egy egész tubus ragasztót elhasználtam...nem örültek a szobatársaim. ^o^"
Végül ilyen lett. : 3

És itt egy kép, amikor már megtelt ajándékokkal. Bár azt hiszem ez után még került bele pár dolog, de azért mégis. : 3

A koncert napján egyébként nagyon jól éreztem magam, amellett, hogy persze többnyire csak az AnCafera gondoltam, nagyon jó volt kicsit együtt lenni a többiekkel. : 3 Chinot már olyan régen láttam és annyira hiányzott, hiszen Németországban volt, és csak nemrég ért haza. Jó volt, hogy Lanus is kijött kicsit, mert mostanában nagyon keveset tudunk beszélni. : < Aztán örültem annak is, hogy Kaorin is kinézett egy pár órára, meg hogy Miét és Shizut is láttam végre.
És persze nagyon jó volt két napig Gaarával. :3 És annyira kis szerencsétlenek vagyunk! XD
Ha még önmagában nem lenne elég feltűnő, hogy egy hatalmas dobozzal vonulunk keresztül Pesten, a villamoson még az ajándékzacskót is elejtettük, ami leesett egészen a lépcső legaljára, kb kiesett a villamosból is. XD
Aztán másnap...egész nap csak szenvedtünk, folyton leejtettünk mindent...XD
Még tényleg soha nem voltam ennyire életképtelen, mint a koncert utáni nap. Fájt mindenem és legszívesebben csak feküdtem volna, hogy az előző nap emlékei eszembe jussanak. TwT És szörnyű igénytelen fejem is volt, pfuj. XD Szegény kis pizzafutár biztos meg is ijedt tőlünk, és még le is szidott, hogy a közértes néninek fizessünk inkább apróval. ˘-˘

Aztán hazafelé sem voltam szerencsésebb, először is majdnem lekéstem a vonatot, mert az információs azt mondta, figyeljem a táblát, honnan indul, hát figyeltem, de nem írták ki. ._. Indulás előtt pár perccel lett csak kirakva, és összevissza rohangáltam hogy megtaláljam a vágányt. >< Aztááán.... .__." Épp beértünk Kecskemétre, már boldognak készülődtem a leszálláshoz, meg is állt a vonat, egy lány kinyitotta az ajtót, és nem az állomás volt ott, hanem nagy gaz, meg árok. ._. Kiderült, hogy valami baleset történt a síneken, szóval most 2 (KÉT!!) órát állni fog a vonat...olyan volt, mint valami túlélő film, fogta magát egy csapat utas (velem együtt) és leugráltunk két méter magasból az árokba, és a kihalt sötét pusztában, a semmi közepén elindultunk valamerre...fogalmunk sem volt hol vagyunk, aztán egy adag séta után találtunk egy embert, aki megmondta, szóval tudtam telefonálni Apunak, hogy jöjjön értem. X3
Szóval nagyon kalandos volt a hazaút. XD

Szerencsére másnap nem kellett iskolába mennem, szóval pihentem, blogoltam, emlékeztem. T.T
Az elmúlt napokban rettenetesen éreztem magam...200 napig csak vártam őket, készültem, izgultam és bár csodálatos volt minden, de tudatosult bennem, hogy vége, ennyi, elmentek, ki tudja mikor látom őket újra. Annyira nagyon elkezdtek hiányozni. TwT Olyan ürességet és szomorúságot éreztem...egy kicsit még mindig tart, és nagyon de nagyon hiányoznak, de azért már jobb valamivel. :3
Ráadásul kiderült, hogy az egyik Cafekko, akit ismerek a csoportból, és koncert előtt beszéltünk, Szeged mellett lakik, szóval hétfőn találkoztunk is, és kb 3 órát végig beszélgettünk. Nagyon jól esett, így nem érezem magam olyan egyedül. ^^

Ráadásul most itthon vagyok...jövőhéten és a következő héten tele leszek vizsgákkal, 8-9 tantárgy és van amiből még szinte semmit nem tudok, szóval hazajöttem inkább, mert a koleszban képtelenség még élni is, nemhogy tanulni...csütörtökön visszamegyek Szegedre, de csak napközben, órákra, aztán legközelebb csak egy hét múlva kedden leszek ott megint, szóval most nagyon örülök. *-*
Igaz, hogy tanulni kell, de nem bánom, nem olyan rettenetesen nehéz, és még a legtöbb érdekes is, a lényeg hogy itthon alhatok egy teljes hétig. *-*

Most lassan megyek is aludni, holnap egész nap tanulnom kell majd! ><

2012.11.14. ~ Okaeri An Cafe! ♥

Már a koncert előtti hétvégén is nagyon izgultam, de hétfőn kezdődött el az igazi pörgés, hiszen már csak 2 nap volt hátra. Varrtam a kis nyappyt, másnap megvettem a csokikat, csomagoltam, levelet írtam, borítékot díszítettem, dobozt ragasztottam, és kedd estére készen is lett minden.

Szerda reggel kb 5 óra alvás után minden eddiginél gyorsabban kipattantam az ágyból, bár akkor még nem izgultam annyira.
9 után nem sokkal értem Gaarához,  és ahogy készülődtünk, utazgattunk a városban (a hatalmas dobozzal XD) már nagyon elkezdtem izgulni. >w<
A villamoson megjegyeztük, hogy milyen vicces lenne, ha itt jönne el a piros busz, és abban a pillanatban elszáguldott mellettünk, valami teljesen random piros busz...XD

Mikor dél körül kiértünk olyan 20-30 ember volt már ott (talán?) és bent állt már a busz is, szóval épp időben érkeztünk. Ahogy lepakoltunk, kb 10 percen belül neki is álltak kiszállni a buszból. ><

Az első Teruki volt, megállt és nyappyzott nekünk, meg ilyen kis aranyosan rázta a fejét, amin mi nagyon jót nevettünk, ez pedig nagyon tetszett neki, szóval produkálta magát még egy kicsit. XD
Utána jött Takuya, és olyan...kis Takuyás volt. XD Megilletődve mosolygott meg bólogatott felénk és rángatta maga után a bőröndjét, ami nem akart rendesen gurulni. Takuya mögött osont Yuuki is, aki igyekezett magát eltakarni, hiszen sem paróka, sem szemüveg nem volt rajta. Annyira nagyon szép az az ember. *-* Utána láttuk még Yuukit, ahogy a vészkijárat ajtón próbált bejutni és teljes megrögzöttséggel rángatta, hogy annak bizony ki kellene nyílni, közben ijedten hátrapillantott ránk, hogy észrevettük-e...XD A következő Kanon volt, és álmosan pislogott ránk, mikor kilépett a buszból. : 3 Szerintem nagyon viccesen nézett ki, a Kyu~ movie-s kis otaku Kanon jutott róla eszembe valamiért és nagyon kis aranyos volt a nadrágban, amiből kilógott a lábszára. XD
Ezután kb 10 percet kellett várni,míg végre Miku is megjelent. *-* Közben már nagyon remegtek a lábaim az izgalomtól, de végre kijött ő is. >< Integetett, és úgy ment végig, hogy mondogatta, hogy ~nyappy, nyappy~ .
Olyan hihetetlen volt látni őket, nagyon nagyon aranyosak voltak. TwT

Ezután készülődtünk, mászkáltunk, Miéékel elmentünk a közeli plázába, csinosítgattuk az ajándékokat, aláírattuk az emberekkel a Budapestes könyvet, gyűjtöttük az ajándékokat a dobozba, izgultunk, közben megjött Chino is, Kaorin is...túl sokat nem akarok írni erről a várakozós részről mert így is nagyon nagyon hosszú lesz, de nagyon örülök, hogy találkoztam mindenkivel és hogy veletek lehettem. : 3

4 óra után kezdtem el úgy igazán izgulni, amikor közeledett a VIP beengedés, és persze ekkor találtam ki hogy nekem el kell mennem WCre! XD Kaoval el is indultunk, de rossz villamosra szálltunk, úgyhogy gyorsan leszálltunk és visszasiettünk, aztán a Club202 melletti próbatermek biztibácsija beengedett egy titkos helyre! XD Egyébként nagyon rossz volt, azt hittem le fogok maradni valamiről. TwT
De még bőven időben voltunk, viszont már lehetett hallani, hogy próbálnak, amitől csak mégjobban elkezdtem izgulni. Hallottam a kis Yuuki hangját, ahogy az AmazingBlue-t énekelte. >w< 

Beálltunk a sorba, várakoztunk, beszélgettünk, izgultam, remegett a lábam, már annyira bennem volt, hogy csak percek választanak el attól, hogy lássam őket.
Végre elkezdtek beengedni minket, néhány külföldin után mi mentünk be először, leellenőrizték a jegyet, mindent, megkaptuk az aranyos kis VIP kártyánkat, meg egy papírpoharat AnCafe matricával, aztán még átkutatták a táskáinkat. Annyira idióta volt az a nő úristen...elvettem a VIZEMET és bennhagyott egy OLLÓT. ._.
Bementünk a vipes terembe, le is ültünk az első asztalhoz és lepakoltunk, előkészítettük az ajándékokat. Nagyon kis aranyos terem volt, volt pár asztal padokkal, szemben pedig kanapék L alakban, amire ők ültek majd. Miután mindenki begyűlt a terembe, hamarosan ők is megérkeztek. *-*
Ott jöttek el mellettünk, először Teruki, aztán már nem emlékszem, aztán leültek, de csak bámultam őket, hogy ők ott, én meg itt és úristen és ott vannak és jaaj. Ez kb 5 percig tartott nálam, mint valami hipnózis vagy nemtudom, csak egyenként megnéztem mindegyiküket és próbáltam feldolgozni, hogy most tényleg. o.o
Yuuki ült a szélén, mellette Kanon, középen Miku, majd Takuya és Teruki. Eddig mindenkitől azt hallottam, hogy Mikunak nagy feje van, nos ez nem igaz. ˘-˘ Viszont Takuyának és Kanonnak igen. XD
5 perc után elmúlt bennem az a dolog, vagy hogy mondjam...nem tűntek többé elérhetetlen nem is létező akárkiknek, tényleg ott voltak és olyan nagyon aranyosak voltak. T.T

Először bemutatkoztak, egyesével felálltak Terukival kezdve. A kis béna Yuuki pedig, ahogy fel akart pattani, bávágta a térdét az asztalba és jajgatott. XD Mindenki annyira kinevette, Teruki meg mondogatta neki, ilyen kis gúnyosan, hogy kawaii~. XD

Aztán következett a kérdezz-felelek, akinek volt kérdése feltartotta a kezét és feltehette angolul, aztán lefordították persze. Volt olyan kérdés amit én nagyon butaságnak és feleslegesnek tartottam, dehát ki mire kíváncsi...X3
Ahogy mondták, hogy jöhet az első kérdés, először senki nem mert megszólalni. X3
Aztán megkérdeztem Mikutól, amit szerettem volna, hogy melyik a kedvenc dalszövege, amit ő írt. Azt mondta, hogy Amazing Blue és Jibun Setsumeisho. Aztán Gaara még kérdezte, hogy kinek milyen a kedvenc száma és miért. Yuukinak a Smile Ichiban Ii Onna, (mert abban a kedvence a szintis rész) Kanonnak Snow Scene (a basszus rész miatt), Mikunak Esukapizumu (nem mondott semmit, hogy miért ˘˘), Takuya az Amazing Bluet mondta, Teruki pedig a Tekeshuta Kousent, mert hogy az olyan aranyos, mikor Miku odatartja a közönségnek közben a mikrofont és mindenki együtt énekel meg tapsol. : 3
Még azt is kérdezte valaki, hogy mi van Bouval, azt mondták, hogy Yuuki tartja vele a kapcsolatot és hogy ne aggódjunk, mert jól van. : 3
Egyébként annyira jó volt hallani a hangjukat élőben is, ahogy beszélnek, nevettek, teljesen ugyan olyanok minden szempontból mint a videókban és ezt nagyon jó volt látni. :3

Eztuán felálltak a kanapéról és következett az ajándékátadás meg a fotózkodás. Gaaraval megint elsők között mentünk oda, először odaadtuk közösen a nagy dobozt a nem vipesek ajándékaival. Olyan viccesek voltunk, ahogy megjelentünk a hatalmas dobozzal, mindannyian körbeállatk minket és nagy szemekkel bámultak hogy aaa mekkora ajándééék. *o* Sikeresen elmagyaráztam japánul, hogy mi van benne, és Miku azt mondta, hogy jajdejó, meg köszönik hogy behoztuk. : 3 Teruki rakta le a kanapéra és rögtön bele is kukkantott, aztán mutogatott Mikunak, hogy nézdnézd, mik vannak benne. XD
Én addig megszeppenve álltam előttük a saját kis ajándékommal, amíg nem tudták levenni a szemüket a dobozról. X3 Jameg odaadtuk nekik a Budapestes könyvecskét és nagyon örültek neki. ^^ Főleg Kanon, egyből el is kezdte lapozgatni. XD
Aztán mikor felém fordultak, fogalmam sincs hogy csináltam, de japánul kezdtem el beszélni. o.o Valahogy a tudatalattimból szedtem elő, vagy nem tudom, de semmilyen más nyelven nem jutott eszembe egy szó sem. Nagyon megköszönték, azt hiszem Miku vette el. ><
Aztán következett a kép készítés, mondtam hogy Miku és Terukit szeretném magam mellé. : 3
Szóval jobb oldalamon állt Teruki, bal oldalt Miku, lent pedig a többiek guggoltak, középen Takuya.(Kanon pedig a könyvet szorongatta XD)
Egy kicsit meg voltam szeppenve, nem is mertem őket hirtelen átkarolni, inkább két kézzel nyappytam, de akkor éreztem, hogy Miku megfogja a derekam és hirtelen úgy megijedtem. o__o Szerintem azért van olyan kis félénk fejem a képen. XD
Elkészült a kép, aztán odafordultam Mikuhoz és megkérdeztem, hogy megölelhetem-e? *-* Úgyhogy meg is ölelt és közben mondogatta, hogy thank you, arigatou~~ : 3
Teruki adta át az ajándékokat és a képet, úgyhogy miután átvettem, neki is mondtam, hogy megszeretném ölelni és olyan aranyos kis feje volt,hogy ~jaaj tényleg, engem is? *o*~ Még megvártam Gaarát, mert ő jött utánam, és figyeltem, ahogy Takuya elveszi a Tokajit. XD A többiek már mondogatták is neki hogy néézd mit kapsz, és olyan boldog feje volt, hirtelen nagyon elkezdett mosolyogni. XD Úgy is pózolt a képen, hogy a magadba emelte az üveget. ^o^/

Ezután átszaladtunk a színpadhoz, hogy jó helyünk legyen, nos, nem csak jó volt, hanem tökéletes! Az első sorban álltunk a legeslegközepén! TwT Szorongattam is a kordont, akármi történhetett volna, nem mozdultam volna el onnan. XD Bal oldalamon állt Gaara, jobbon pedig Momo, mellette Kriszti, félig mögöttem pedig Teru. Szóval igazából csupa jó ember állt körülöttem, egyet kivéve, aki nagyon de nagyon idegesített, és kezdés előtt néhányszor szívesen fellöktem volna, nade ez volt az egyetlen egy kis kellemetlenség szóval ezt most el is felejtem. ^^
Hosszas várakozás következett, míg mindenkit beengedtek, de jó volt látni, hogy annak ellenére, hogy azt hittük kevesen lesznek, szépen megtelt a terem. : 3 Fájt már a lábam meg minden, de akkor már semmi nem érdekelt mert nagyon közeledtünk már a kezdéshez. >< Végre bejött a menedzser bácsi ellenőrizni a dolgokat és végreee fél8 körül elsötétült minden és elkezdtek bevonulni a színpadra. TwT Integettek meg Yuuki ugrált, ahogy szokott, majd ahogy Miku is beért, megszólalt a Maple Gunman. >< Az első pillanattól kezdve csodálatos volt! A hangosítás is nagyon jó volt, Miku hangja, minden. Mindegyiküket megnézegettem, ahogy játszanak, de az első szám alatt egyszerűen nem tudtam levenni a szemem Mikuról. Ott táncolt pontosan előttem kb egy méterre tőlem, ugráltam, minden, de közben egy pillanatig sem vettem le róla szemem, szerintem nem is pislogtam. XD
A következő szám a Kakusei Heroism volt, akkor már mindegyiküket nézegettem, Takuyára emlékszem milyen aranyosan mosolygott. >< Ennek a számnak a szövege nagyon sokat jelent nekem, ráadásul itt kezdett bennem feldolgozódni a tény, hogy én most tényleg AnCafe koncerten vagyok, szóval miközben üvöltöttem a szöveget, majdnem elkezdtem sírni, dee kibírtam!
(Elnézést azoktól, akik nem ismerik a számokat, de most végig fogok menni a tracklisten, hogy minden számról eszembe jussanak az emlékek, minden kis pillanatra emlékezni akarok! ><)
Talán ez után a szám után mondott Miku tényleg csak pár szót, aztán kiabáltak, hogy Tadaimaaa~ mi pedig, hogy Okaeriiii~ :3

A Wagamama Koushinkyouku következett, ahol Miku olyan kis aranyosan mutogatta hogy ugráljunk, meg Terukira emlékszem milyen aranyos volt, ahogy így dobálta a haját, miközben dobolt. X3 Meg a kis Takuya, ahogy bólogatott közben.
Talán ez volt az egyik szám, ami legjobban tetszett a koncert alatt, és a végén mindenki együtt énekelte a ~lalalaaa~ részt. Videóról visszanézve, elég nagy hangunk volt. : o

A Tekeshuta Kousen jött, ami az egyik kedvencem, ráadásul ezt hallottam tőlük leges legelőször.
Itt Mikut figyeltem, mert nagyon szeretem ahogy táncol az egyik résznél, ezt most nem tudom leírni.
Közben az járt a fejemben, hogy mikor 5 évvel ezelőtt csak úgy véletlen rátaláltam erre a számra és meghallgattam, még nem is gondoltam hogy évekkel később mekkora boldogságot fog majd okozni. >< Aztán jött a szám legjobb része, amikor Miku hörög benne, annyira jót tomboltam akkor. *-* Erre az érzésre vártam már nagyon nagyon régóta. *w*
Ezután jött az Esukapizumu, aminek a refrénje tetszett a legjobban, Miku annyira szépen és tisztán énekelte.
Egyébként eddig mindig idegesítettek az ilyen megjegyzések, a koncertbeszomolókban, hogy jaaj rám nézett stb, de mostmár megértem és elhiszem. TwT Mivel pontosan Miku előtt álltunk, tényleg nagyon sokszor ránk nézett. >< A Kakusei Herism-nál emlékszem (mikor épp majdnem sírtam) teli képpel mosolyogtam Mikura, rám nézett és elmosolyodott. És tényleg sok ilyen volt még, majd még írok is róla a továbbiakban. :3 (Bezzeg a Takuya nem tudott rám nézni, mikor előttünk állt X3)

Jött a Takaido, amit nagyon de nagyon szerettem volna. *-* (Ebben a számban bevonják a közönséget az éneklésbe, a tagok nevét kell kiabálni stb. )
Úgy volt felépítve a szám, hogy először lement az egyész ~nyappy~-val, aztán külön külön a tagokkal és mindegyikük után megálltak és beszéltek kicsit-magyarul!
Teruki kezdte, a -Szia Magyarorszag-al, aztán valamit nagyon próbált mondani, de nem értettük. XD Utána még mondott valamit hogy ő Teruki, vagy ilyesmi. Yuuki viszont nagyon ügyes volt. *-* Vagy 3 mondatott elmondott egészen hibátlanul. Arra emlékszem, hogy "Örülök, hogy itt vagytok" : 3 Tényleg nagyon ügyes volt. Takuya jött, ős is mondta, hogy "Szia Budapesto" meg hogy "Élvezzétek". Elmondta vagy 5X mire tökéletes lett. XD Aztán legyintett és belekiabálta a mikrofonba, hogy "Are you having fun?" XD
Aztán jött Kanon, nem emlékszem most mit mondott, de ügyes volt, és nagyon örült magának, mikor hallotta, hogy jól sikerült kimondania, be is kiabálta utána hogy yaay. XD
Miku volt az utolsó, aki csak annyit mondott, hogy "Szia Magyarország" aztán angolul folytatta, hogy "I can't speak Hungary (azt hiszem ezt mondta hungarian helyett X3) but I stuty ennglish very very hard. I can't sleep" és ilyen nagyon drámai volt, mint aki minden szabad percét az angollal tölti.:< XD Aztán beszélt még, nagyon aranyosan, így gondolkozott a szavakon, meg tagolta a mondatokat, mondta még, hogy  "I don't, I never forget..you! meg valami olyat, hogy Everyone in my memory." : 3

Majd jött a Jibun Setsumeisho. TwT A Cafekkok megfogták egymás kezét és úgy integettek, én pedig eddig bírtam, már az első fél percen elkezdtem sírni. T.T Annyira csodálatos volt, bár Miku arcából keveset láttam, mert eltakarta a mikrofon, de mindegyikükön végignéztem, és olyan nagyon hálás voltam nekik közben mindenért. (hina most is sír X3) Nagyon gyönyörű, csodálatos volt. T.T Még Terukira emlékszem, hogy ránéztem, hiszen ő írta ezt a számot és kíváncsi voltam az arcára, és olyan meghatott volt. T.T A szám felénél már nem folytak a könnyeim, utána csak nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Ez a része, még az egészen belül is, biztos feledhetetlen lesz.

A következő szám az Amazing Blue volt! Ez is azok között van, amire az egyik legnagyobbat tomboltam. Együtt énekelt mindenki, meg Yuuki végre előrejött és énekelt meg ugrált, meg táncolt. Talán tényleg ezt a számot élveztem a legjobban, énekeltem a szöveget, ugráltam, aaa. <3

Majd folyatódott a pörgés a Nyappy in the world 4-el! Itt már teljes volt a hangulat, Kanon meg Takyua itt helyet is cseréltek meg bejöttek középre, Yuuki és elöl volt, szóval mindenkit jól megnézegettem. Meg nagyon aranyos volt Miku, ahogy táncolta a koreot, és olyan boldog feje volt, ahogy láttam, hogy mi is ismerjük és csináljuk a mozdulatokat a refrénnél. Ez is egy nagyon nagyon kedvencem volt a koncertről. : 3

A következő a Snow Scene volt, erről valamiért kevés az emlékem. T.T De azt tudom, hogy Miku a végét velünk énekeltette, meg ennél is arra gondoltam, hogy mikor megismertem őket, még nem is gondoltam volna, hogy egyszer tényleg látom őket. (Mert a Tekesuta Kousent hallottam tőlük először, de ez volt az a szám, amibe először beleszerettem és ami miatt elkezdtem őket hallgatni. )

Elkezdődött a My heart leaps for "C", amin nagyon meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ezt is játsszák majd, de örültem neki, mert egy időben az egyik kedvencem volt és nagyon sokat hallgattam, és olyan jó volt kibabálni a refrénnél a ~wow yeah~ részt. ^o^ És itt is volt tipikus Mikus tánc. X3 Meg emlékszem, hogy Smile Ichiban-os mozdulatokat csinált közben. : o

Miku kiabálta, hogy last song és jött a Cherry Saku Yuki, ami nagyon sikítást kapott, mert sokak kedvence. (Olyan gyorsan eltelt az idő, meg is ijedtem egy kicsit, hogy már last song, de eszembe jutott hogy 3 szám van az encore-ban. : 3)
Én előtte nem annyira szerettem volna a Cherry Saku Yukit, bár én is imádom ezt a számot, de úgy gondoltam, élőben nem lesz olyan izgalmas, hát tévedtem. *-* Nagyon nagyon élveztem, sok olyan izgalmas rész van benne, ami ilyen közösen éneklős, meg headbangelős, meg mittudomén, szóval nagyon nagyon jó volt. *-* (el is rontottuk egy helyen, olyan vicces volt XD) Meg ennél a számnál is emlékszem, hogy Miku ránk nézett, és emlékszem, örültem is, hogy nem akkor, mikor elrontottuk. XD

Jött az encore, elmentek átöltözni, mi addig kiabáltunk nekik, és nagyon hamar vissza is jöttek és mi következett? *__* Duck no Magical Adventure <3 Úristen olyan boldog voltam. XD Szét tomboltam magam rá, aaanyira nagyon jó hangulatú volt az egész. Miku elő is kapta a nagy piros gumikapalácsot és szokás szerint elkezdte csapkodni vele az emberek fejét. Először a kezemre tudott csak rácsapni, úgyhogy ilyen mérges fejjel arrébb söpörte a kezem a kalapáccsal és rávágott a fejemre. XD Amikor nem a kalapács volt nála, akkor Teruki majmával integetett. XD A felénél megállt a szám, és jött a "ki a legcsúnyább, ki a legszexybb" rész. XD Szóval először ment a harc a most nasty címért. XD Elég nagy sikítás ment mindenkinél, még végül Miku megállpította, hogy Takuya nyert "Takuya is the most nasty in Japan!" XD Szegény kis Takuya nevetve integetett, hogy nemnem, ez nem igaz. XD Aztán jött a legszexibb megszavazása. Végül Teruki és Kanon között ment a harc, először úgy tűnt, Teruki nyer, de nem. XD Nagyon kis csalódott feje volt, Kanon viszont nagyon örültült, Miku tapsolt, hogy ~sexy boy~~ és meg is kaptuk a szexy pózokat Kanontól, jaj annyira nevettem, ahogy ott pózolt. XD 
Folytatódott a szám, Miku megint előkapta a kalapácsot és is már biztos voltam benne, hogy nem csak megképzeltem, hogy többször is ránk nézett. Felkapta a kalapácsot, célirányosan elindult, még az ördögi csillogást is láttam a szemében, aztán rávágott Gaara fejére. XD Majd én következtem, kettőt is kaptam egyszerre. ._. A szám végét Miku Donald kacsa hanggal fejezte be, ott már tényleg végem volt. XD

Aztán jött az a két szám, ami tényleg lezárta a koncertet. Először a Bonds majd a Smile Ichiban Ii Onna. (itt kicsit keverednek bennem a dolgok, szóval inkább egybe írom)  Mindenki kiabált, énekelt, a Kanon és Takuya is bejöttek középre, sőt egymás mellé is álltak háttal és úgy gitároztak. Előkerültek a vizesüvegek, Miku mindig ivott belőle pár nagy kortyot majd szétköpte, aztán a hajára locsolta a vizet, bedobta az üveget és rázni kezdte a vizes haját. : 3
Majd a Smile Ichiban-nál lekapta a pólóját is és azt is bedobta. (sajnos teljesen más irányba) Emlékszem a végén csak Terukit akartam nézni, dehát így nem ment. XD
Emlkészem még Miku arcára, ahogy a szájába vette az üveg kupakját és ilyen kihívóan végignézett a tömegen, aztán beköpte valahova. Jaj le se tudom írni milyen volt. Próbáltam elkapni egy üveget (még az egyikhez hozzá is értem) de a gonosz kis Miku beállt középre, én meg próbáltam felfelé nézni, hogy lássam hol az üveg, erre minimum 3X telibeköpött a vízzel, szóval semmit sem láttam, és a hajam/sminkem ami még nagyjából egyben volt, teljesen elázott. XD 
Egyébként már nagyon fáradtak voltak, a Bonds végénél meg is ijedtem kicsit, mert Miku leült a földre, aztán mikor megpróbált felállni visszaesett. T.T De aztán becsukta kicsit a szemét, összeszedte az erejét és rendben volt.

Vége lett az utolsó számnak is...Teruki meg Yuuki is előre jöttek, pacsikat osztogattak (Kanontól kaptam egyet:3) aztán jött a koncertet lezáró rész, amikor mindenki megfogja egymás kezét és ~1, 2 3, Tiramis, tiramiiiis (u) XD Kérdezték hogy ismerjük-e ezt? És kiabáltunk, erre meglepődtek, végül először begyakoroltuk hogy kell...ilyen butának néztek...XD jó, mondjuk, biztos volt, aki nem tudta mi ez, szóval nem is baj. : 3 Aztán megcsinálták velünk a közös képet, leültek a színpadra és menedzser bácsi fotózott. Miku mellett pont volt egy rés, ahol egész biztos látszódik a csúnya igénytelen vizes fejem. XD
Ezután felkeltek és Miku bejelentette, hogy jövőre visszajönnek. Még csak félig mondta el, már mindenki sikított, nevetett is, hogy ~dehát még el sem mondtam mi lesz~. XD Aztán kimondta, hogy We'll come back in the next year. TwwT Itt már még jobban sikítottunk!
Integettek még kicsit, meghajoltak, aztán egyesével kivonultak a színpadról. Nem éreztem magam szomorúnak, mert biztos voltam benne, hogy, mégha csak messzíről, kerítésen keresztül is, de látom még majd őket, ahogy beszállnak a buszba.

Alig bírtam járni, tele volt a fejem a friss emlékekkel, élményekkel, de elszaladtam megvenni a cuccokat, hogy legyen a méretemben. (mert akkora a póló is meg minden, hogy csak az Ses jó rám, ahogy szerintem még sokakra X3) Nagyon gyorsan sorra is kerültem, és vettem egy pulcsit és egy pólót, olyat ami Kanonon, Terukin és Yuukin is volt az encore alatt.

Összefutottam Chinoval és megölelgettem, aztán leültem, és egyszer csak láttam, hogy jön Lanus. Megöleltem, és abban a pillanatban kitört belőlem valami és nagyon elkezdtem zokogni. T.T Minden, a 200 napos várakozás, a boldogság, a sok élmény, percekig nem tudtam abbahagyni, nem kaptam levegőt, olyan volt, mint amikor megtudtam, hogy jönnek, akkor sírtam utoljára így. Aztán megnyugodtam, a sminkem pedig teljesen szétjött, nagyon csúnya lehettem. XD

Kimentünk Chinohoz a villamosmegállóba, majd vissza a Clubhoz, mert természetesen meg akartuk várni őket, amíg kijönnek. Nem érdekelt, hogy mennyire fáj mindenem, és hogy hány órát kell várni, ha teljesen egyedül lettem volna és reggelig várok, akkor is ott maradtam volna. XD

Várakoztunk, meséltem a Vipről néhányaknak akik kíváncsiak voltak, olyan aranyosan körbeálltak és hallgatták. : 3 Aztán folyamatosan fogyatkozott a tömeg, Lana is hazament az utolsó villamossal, végül olyan 6-8 ember maradt ott Gaarával és velem együtt.
Már be volt zárva a kerítés, szóval csak messzebbről láttuk a buszt, a biztibácsi pedig a kérlelések ellenére sem tűnt úgy, hogy beenged minket a busz melletti kordonhoz.

Éjfél köröl jöttek ki végül, először Kanon, és integetett nekünk, mi meg nagy szomorú szemekkel néztünk rá, szóval a biztibácsi azt mondta, hogy na jó menjünk be, és kinyitotta a a kaput. TwT
Mindannyian nagyon aranyosan sikítozás nélkül sétáltunk Kanon felé, aki ahogy meglátta, hogy jövünk, megállt! Alig hittem el, azt hittem be fog szállni a buszba, de nem, megállt és megvárt minket, amíg odaérünk. Megköszöntem neki, aztán mindenkivel egyesével kezet fogott, és csak utána szállt fel a buszra. Aztán Takuya jött ki, a nyomában Yuukival, akin már szintén nem volt parók/szemüveg szóval gyorsan a szemébe húzta a sapkáját és fölosont a buszra. Nem kiabáltunk utána, hogy ne legyen neki kellemetlen, de továbbra is csak azt tudom mondani, hogy Yuuki annyira gyönyörű. Takuya is kezet fogott mindenkivel, emlékszem, ahogy hozzáért a szétfagyott hideg kezemhez, meg is rezzent kicsit. XD
Teriki jött, hirtelen látszott is a meglepettség az arcán, nem gondolta volna, hogy várjuk néhányan a busz mellett. :3 Nagyon tisztán emlékszem az arcára és a mosolyára, ahogy kezet fogott velem.
Mikura megint kicsit várni kellett, majd ő is megérkezett. Szegényke már nagyon nagyon álmos volt, nagyokat pislogott és vicces papucs volt rajta, meg pizsama, vagyis ilyen hálóköntös. :3 Ő is kezet fogott velünk, kicsit meghajolt és mindenkinek mondta, hogy arigatou ne~  aztán felszállt a buszra, és közben megbotlott kicsit a küszöbben, szegény már alig mozgott. X3

Végül becsukták a busz ajtaját, mi pedig kisétáltunk, és Gaara taxit hívott. Mikor "hazaértünk" egy darabig csak a kis közös képeinket tudtuk nézni, és aludni is olyan nehéz volt, a koncert eseményei pörögtek folyton a szemem előtt.

Ha röviden akarnám összefoglalni az egészet - minden tökéletes volt. Egy igazi, valóra vált álom. És annak ellenére, hogy eleinte alig hittem el, hogy tényleg látom őket, utána valahogy teljesen megváltozott bennem a dolog, már nem tűnnek elérhetetlennek, hanem olyan embereknek, akikkel sok év után végre találkozhattam és akik nagyon fontosak nekem.
Minden egyes pillanatot meg szeretnék őrizni, nagyon köszönöm AnCafe, mindenért annyira hálás vagyok.
Szeretlek titeket! ♥