Még 1-2 hónapja átmásoltam Kaotól a Paradise Kiss filmet, mert megláttam, hogy Yamamoto Yusuke játszik benne, ráadásul Mukai Osamu is, akit az Atashinchi no Danshi-ban nagyon megszerettem, de semmilyen felirat nem volt hozzá. Sokszor nem bírtam ki és egy csomószor belenéztem, de néhány perc után mindig rávettem magam, hogy abbahagyjam. Viszont Kao a héten talált hozzá soft sub feliratot, amit le tudtam tölteni, így végre megnézhettem! *-*
Az ilyen filmek mindig tetszenek, nem túl bonyolult, de izgalmas, romantikus történet, aminek van mondanivalója. Leginkább arról szól, hogy találd meg önmagad, és a főszereplőt annyira meg lehet szeretni közben. ^^
A másik dolog, ami nagyon tetszett benne, a rengeteg gyönyörű ruha. *-*
Elég sok gondolatot juttatott eszembe ez a film.
Az egyik, a saját stílusom...amit igazán még mindig nem találok. ^^ Igazából sokminden tetszik, olyanok is, amik teljesen elütnek egymástól.
Nem vagyok "jrocker", hiába tetszenek, nem hordanék visual kei-re jellemző ruhákat, csak bizonyos darabokat. Aztán imádom az aranyos ruhákat, nagyon tetszik a sweet lolita stílus, és imádom a decora-t de önamgában egyik sem olyan, mint én. Aztán nagyon sok elegánsabb ruha is tetszik...
Akárhogy nézzük, sehogysem passzolnak egymáshoz. ^^ Vannak akik szerint olyan "oshare" vagyok...de ez nincs így, mert önmagában az sem passzol hozzám. (mellesleg nem is stílus)
És az igazság az, hogy nem akarok semmiféle meglévő stílus szerint öltözni, hanem csak önmagam lenni.
Általában felveszek egy színes zipzáros pulcsit, alá valami aranyos mintás pólót, aztán cicanadrág, és rövidnadrág, tütü, vagy hasonló, és sok színes kiegészítőt használok. Ez mind rendben van, de nem tetszik annyira. Úgy értem, a ruhának olyannak kellene lennie, ami teljesen jellemzi a viselőjét.
Szóval igyekszem, hogy megtaláljam azt, amiben teljessen jól érzem magam és elképzeléseim is vannak, csak tökéletesíteni kell és meg kell őket valósítani. ^^
Egy másik dolog ami eszembe jutott, miközben a filmet néztem, a tanulással, célokkal és a kitartással kapcsolatos. Azaz, ha találsz valamit, ami igazán fontos neked, tegyél meg érte mindent, és ha nincs ilyen, tegyél meg mindent, hogy legyen. És bármit csinálsz, ha már belekezdtél, csináld jól, ahogy csak tőled telik és talán közben kiderül, hogy ez az, amit mindig is akartál. Ez az, amin még jobban el kellene gondolkoznom, mert nagyon sok mindent csináltam az évek alatt, de azt még mindig nem tudom igazán, mi az, amit a legszívesebben csinálok és amit a legjobban tudnék szeretni.
A haramadik dolog a szerelemmel kapcsolatos. A filmben a főszereplők külön útra tértek, 3 évig nem találkoztak, nem is beszéltek egymással, de amellett, hogy a saját életüket élték, egyikük sem felejtett és mikor újra találkoztak, mintha el sem telt volna az a 3 év. Erről az jutott eszembe, hogy egy ilyen különleges személyt megtalálni nem könnyű, de biztos vagyok benne, hogy nem csak a "mesékben" létezik. Ha valaki igazán fontos, az úgysem tűnik el csak úgy. Ha valaki nem szeret viszont, elfelejt, vagy nem működnek a doldok, az csak annyit jelent, hogy nem ő az a különleges személy, hanem "csak" valaki akitől tanulhatsz. Ezért nem szabad egy helyben állni és a múlton gondolkozni, ha valaminek vége, az csak azt jelenti, hogy lehetőség van valami újra.
Ez mind azért jutott eszembe, mert akár a külsőt, akár a belsőt nézzük, még mindig nem olyan vagyok, amilyen igazán lenni szeretnék és folyamatosan változom akarattal, és anélkül is, hogy tudnék róla. De az ilyen filmek vagy doramák mindig elindítanak, és segítenek átgondolni ezeket a dolgokat, ahogy az előbb is tettem. ^^
Ez elég hosszúra sikerült, de jólesett véggigondolni mindent. : 3 Azt hiszem, megnézem még párszor ezt a filmet. ^^
Az ilyen filmek mindig tetszenek, nem túl bonyolult, de izgalmas, romantikus történet, aminek van mondanivalója. Leginkább arról szól, hogy találd meg önmagad, és a főszereplőt annyira meg lehet szeretni közben. ^^
A másik dolog, ami nagyon tetszett benne, a rengeteg gyönyörű ruha. *-*
Elég sok gondolatot juttatott eszembe ez a film.
Az egyik, a saját stílusom...amit igazán még mindig nem találok. ^^ Igazából sokminden tetszik, olyanok is, amik teljesen elütnek egymástól.
Nem vagyok "jrocker", hiába tetszenek, nem hordanék visual kei-re jellemző ruhákat, csak bizonyos darabokat. Aztán imádom az aranyos ruhákat, nagyon tetszik a sweet lolita stílus, és imádom a decora-t de önamgában egyik sem olyan, mint én. Aztán nagyon sok elegánsabb ruha is tetszik...
Akárhogy nézzük, sehogysem passzolnak egymáshoz. ^^ Vannak akik szerint olyan "oshare" vagyok...de ez nincs így, mert önmagában az sem passzol hozzám. (mellesleg nem is stílus)
És az igazság az, hogy nem akarok semmiféle meglévő stílus szerint öltözni, hanem csak önmagam lenni.
Általában felveszek egy színes zipzáros pulcsit, alá valami aranyos mintás pólót, aztán cicanadrág, és rövidnadrág, tütü, vagy hasonló, és sok színes kiegészítőt használok. Ez mind rendben van, de nem tetszik annyira. Úgy értem, a ruhának olyannak kellene lennie, ami teljesen jellemzi a viselőjét.
Szóval igyekszem, hogy megtaláljam azt, amiben teljessen jól érzem magam és elképzeléseim is vannak, csak tökéletesíteni kell és meg kell őket valósítani. ^^
Egy másik dolog ami eszembe jutott, miközben a filmet néztem, a tanulással, célokkal és a kitartással kapcsolatos. Azaz, ha találsz valamit, ami igazán fontos neked, tegyél meg érte mindent, és ha nincs ilyen, tegyél meg mindent, hogy legyen. És bármit csinálsz, ha már belekezdtél, csináld jól, ahogy csak tőled telik és talán közben kiderül, hogy ez az, amit mindig is akartál. Ez az, amin még jobban el kellene gondolkoznom, mert nagyon sok mindent csináltam az évek alatt, de azt még mindig nem tudom igazán, mi az, amit a legszívesebben csinálok és amit a legjobban tudnék szeretni.
A haramadik dolog a szerelemmel kapcsolatos. A filmben a főszereplők külön útra tértek, 3 évig nem találkoztak, nem is beszéltek egymással, de amellett, hogy a saját életüket élték, egyikük sem felejtett és mikor újra találkoztak, mintha el sem telt volna az a 3 év. Erről az jutott eszembe, hogy egy ilyen különleges személyt megtalálni nem könnyű, de biztos vagyok benne, hogy nem csak a "mesékben" létezik. Ha valaki igazán fontos, az úgysem tűnik el csak úgy. Ha valaki nem szeret viszont, elfelejt, vagy nem működnek a doldok, az csak annyit jelent, hogy nem ő az a különleges személy, hanem "csak" valaki akitől tanulhatsz. Ezért nem szabad egy helyben állni és a múlton gondolkozni, ha valaminek vége, az csak azt jelenti, hogy lehetőség van valami újra.
Ez mind azért jutott eszembe, mert akár a külsőt, akár a belsőt nézzük, még mindig nem olyan vagyok, amilyen igazán lenni szeretnék és folyamatosan változom akarattal, és anélkül is, hogy tudnék róla. De az ilyen filmek vagy doramák mindig elindítanak, és segítenek átgondolni ezeket a dolgokat, ahogy az előbb is tettem. ^^
Ez elég hosszúra sikerült, de jólesett véggigondolni mindent. : 3 Azt hiszem, megnézem még párszor ezt a filmet. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése